Cím: Past ~ Good night, princess
Szerző: Yuuki Ai
Fandom: Bleach
Párosítás: AshYuu (Ash Whrite, Yuuki Ai)
Korhatár: PG
Kelt: 2011. 05. 22.
Szakadó eső, villámlás dörgés. Az egyetlen dolog, amitől életemben mindig is féltem. Butaság igaz, de én akkor is félek, nem tudom miért, de nem tehetek ellene semmit, a testem ösztönösen cselekszik ha villámlik.
Az áram is elment, a félhomályból mégis ki tudtam venni kedvesem békés vonásait. Aludt. Őt nem zavarta a villám, engem igen, nem tudtam aludni, és őt figyeltem, és jobban befészkeltem magam az ölelő kezek közé. Biztonságot adott, hogy ő itt van velem. Ismét eszembe jutott az az este, akkor is így szakadt, és villámlott.
Ashnak, Arisa parancsát kellet teljesítenie, nekem meg Kuchiki-taichoét, hogy intézzük el a lidérceket akik megtámadták Karakura mellette kis falut. Egyikünknek se volt kedve menni, találtunk volna sokkal értelmesebb elfoglaltságot ebben az időben, de a parancs az parancs, és mi ugrunk ha kiadják.
Látszatra nem tűnt erősnek, ám elszámoltuk magunkat, mindkettőnket elég jól helybenhagyott. Egy fél pillanatra bámészkodtam csak el, de azonnal hatalmas robbanás, és Ash egyenes mellettem csapódott a földbe. Nagyon megijedten, nem tudtam mihez kezdeni a sokktól, csak üvöltöttem, mint egy idióta. Egy jó ideig csak álltam, és Asht bámultam, a lidérc zökkentett vissza az élők közé, azzal a vérfagyasztó üvöltésével, ami még a dörgéseket is elhallgatatta. Ám én is túl későn eszméltem fel, nem volt már időm előrántani a kardom, ezért szorosan lehunytam a szemem és vártam a véget, ám semmi nem történt.
Lassan nyitottam ki a szemem, és egy fehér hajú nőt és egy fekete hajú férfit pillantottam meg.
- Még ennyit se lehet rátok bízni? – nézett hátra megvetően Arisha, és egy tűzlabdát küldött a lidérc felé – Kapard fel Asht a földről és mennyetek innen – üvöltött rám , és Byakuyával együtt a szörnyetegre támadtak. Soha nem láttam még ilyen idegesnek, a mindig higgadt Arisa. De most nem szabad ezen gondolkodom! Megráztam a fejem és Ashez siettem. Mozdulatlanul feküdt a földön, minden tiszta vér volt körülötte.
- Hé Ash! – kiáltottam ijedten és mellé térdeltem, azonnal a csuklójához nyúltam, ám amikor megérintettem a szívem kihagyott egy ütemet, és éreztem ahogy könnyek gördülnek le az arcomon, elvegyülve az esőcseppekkel. Nem volt pulzusa, hangosan üvöltöttem fel, Arisáék is abban a pillanatban végeztek a lidérccel.
- Ash… – nyögtem ki elhalóan és felé hajoltam – válaszolj kérlek – suttogtam az ajkainak és gyengéden megcsókoltam. Nem válaszolt, semmi reakció nem érkezett. A testre már kezdett kihűlni, forró könnyeim az arcára hullottak. Zokogva borultam a mellkasára, mely olyan csendes volt, semmi neszt nem lehetett hallani.
- Miért? – suttogtam magam elé, amikor Arisáék odaértek.
- Yuuki mi a ba… – de a mondatot nem tudta már befejezni, sírástól vörös szemmel fordultam felé.
- Arisa-sama… A…Ash… – nem tudtam befejezni mert elcsuklott a hangom.
- Miért nem alszol? – zökkentett vissza Ash hangja a való világba. Ijedten néztem fel rá.
- Nem tudok… – nyögtem ki rekedt hangon, és egy könnycsepp gördült le az arcomon. Ő csak sóhajtott egyet, és még szorosabban magához ölelt.
- Ne kezd megint, nem akarom, hogy a múlton rágódj – suttogta a fülembe és megpuszilta a homlokom.
- Nem tehetem… a múlt mindig felszínre tőr ahányszor csak vihar van…
- Akkor másképp mondom, ne emlékezz a múlta, amikor én itt vagyok veled a jelenben – mosolyodott el.
- Tudod – mondtam halkan, és behunytam a szemem, míg végül elnyomott az álom.
