Az este, amely soha nem tudódhat ki

Cím: Az este, amely soha nem tudódhat ki

Szerző: Yuuki Ai

Fandom: Sensei (az eredeti történet, mert ez inkább csak egy kis extra ami a történtbe soha nem lesz XD)

Párosítás: RitsKao (Ritsuo Himari, Kaoru Nishimura)

Korhatár: NC-17MA

Kelt: 2011. 05. 23.

Figyelem: YAOI!

Megint túl sokat iszik, nagyon nem jó. Ilyenkor kurva kanos tud lenni, én többnyire én szívom meg a levét. Nem mintha bánnám, mert amúgy is odaadnám magam neki, de ilyenkor megrémít, nagyon durva és erőszakos tud lenni.

- Hé kölyök – karolt a nyakba, kezében pedig egy újabb pohár Whiskyt tartott, én pedig érdeklődve figyeltem, ahogy próbál szavakat formálni, de nem megy neki. Halványan elmosolyodtam, ilyenkor olyan kis aranyos tud lenni. Kár hogy havonta egyszer van csak ilyen, szívesen elnézném minden nap így, a szigorú média tanárom.

- Na, jó. Mára ennyi elég is lesz – fújtam ki magam majd a pultos felé fordultam  -, írja kérem a számlához. – és már álltam is fel a pulttól Kaoru kezét fogva, aki kissé imbolyogva de követett. Odakinn korom sötét volt, az orromig alig láttam, magam se tudom hogy sikerült, de egy darabba hazakecmeregtünk. Még szerencse, hogy holnap hétvége, és nem kell iskolába menni, mivel másnaposan nem csak durva hanem utálatos is. Nagyot sóhajtva segítettem be a liftbe, és megnyomtam a 10-est ábrázoló gombot.

- Hey Sensei, hogy érzed magad? – tudakoltam halkan, amire ő csak egyet nyögött. – Szóval jól… – fújtam ki a levegőt, és a lift felért a kívánt emeletre, majd kiszálltam a férfival együtt, és a lakásajtóhoz sétáltunk, majd keresgélni kezdtem a kulcsot, amit kisvártatva meg is találtam, és benyitottam a házba. Kaorut a kanapéra fektettem.

- Hay, mi lenne veled nélkülem – vigyorodtam el és melléültem.

- Valószínűleg már nem élnék – nyögte ki az első értelmes mondatot az este folyamán.

- Ne beszélj hülyeséget! – lehajoltam hozzá és gyengéden megcsókoltam az ajkait. Ő viszonozta és közelebb húzott magához. Tömény alkohol és dohány illata volt, de ez nem zavart, sőt, inkább felizgatott. Szenvedélyesen csókoltam ajkait, közben finoman ráharaptam a nyelvére, amit ő csak egy halk morgással díjazott. Észre se vettem, de már lehámozta rólam az inget, és keze azonnal az övemmel kezdett bajlódni, elég ügyetlenül. Amin én természetesen jót nevettem. Elhajoltam tőle és fölé térdeltem, majd kioldottam az övem. Ő csillogó szemekkel nézett rám, nekem pedig olyan érzésem volt, hogy a mai este bármit megtehetek vele, nem fog ellenkezni. Bátran csókoltam ajkait, és elkezdtem kigombolni az ingjét, amit azonnal lehámoztam róla. Pár másodpercig némán gyönyörködtem az előttem feltáruló bőrfelületen, majd nyeltem egyet, és finoman megpusziltam a mellkasát. Halkan sóhajtozott alattam, tetszettek ezek a hangok. Bátran csókolgattam a mellkasát, eljátszottam a mellbimbóival, de már egészen mást akartam, és szerintem ő is. Merevedése combomnak feszült, kezdett kényelmetlenné válni a nadrágom.

- Shensei… – nyögtem elhalóan és ő kíváncsi tekintettel nézett rám. – Be… berakhatom? – kérdeztem vörös arccal, és vártam, hogy nekem essen és leordítsa a fejem mondván „Csak azért mert részeg vagyok, nehogy azt hidd, hogy mindent megtehetsz hülye kölyök.” De csodálatomra nem ez történt, hanem elvigyorodott és felhúzott magához, majd egyenesen a számba suttogta.

- Kérvényth nyújtshak be vagy mi? – nyögte rekedten, engem pedig elöntött a forróság, ez a férfias rekedt hang volt a gyengepontom. Ahányszor akart valamit mindig így szólt hozzám, és mindig elérte a célját.

De most nem szabad hezitálnom, mert a végén meggondolja magát. Szenvedélyesen csókoltam meg, és a kezem elkalandozott a hasfalán egészen le a merevedéséig. Belenyögött a csókba amikor rámarkoltam büszkeségére, és cirógatni kezdtem a ruhaanyagon keresztül.

- Nhe, szarakodj már merth meggondolomh magam Ritshuo… – préselte ki nagy nehezen. Annyira talán még se volt részeg, mint képzeltem. De nem vacakoltam. Azonnal lerángattam róla a nadrágot, és lecsúsztam a hasa mentén, és a számba vettem. Hangos nyögés hagyta el a száját, ami zene volt füleimnek. Kész álom, hogy alattam nyöszörög.

Egyik kezemmel végigsimítottam a combján, egészen a fenekéig, és egy ujjamat betoltam. Hangosan szisszent fel, de nem ellenkezett.  Egyre gyorsabban mozgattam a fejem, miközben még egy ujjamat bedugtam, és lassan mozdítottam meg. A teste megrándult alattam és felnyögött. Lassan engedtem szabadon és megpusziltam a medencecsontját, majd kihúztam az ujjaim. Felnyögött, de a hangjából inkább csalódottságot lehetett kivenni. Elvigyorodtam, és lehúztam a nadrágom.

- Sensei… – néztem rá ködös tekintettel.

- Cshináld! – hangja parancsoló, ám mégis kérlelő volt. Vettem egy mély levegőt és beléhatoltam.

- Ah, istenem… – bukott ki a számon és előrehajtottam a fejem. Kaoru némán nyögött fel és összeszorította a szemét. Meg csókoltam, és ő visszacsókolt. Megmozdítottam a csípőm , ő pedig belenyögött a csókba.

Eszméletlen érzés volt, benne voltam, még soha ehhez hasonlót nem éreztem.

Egyre erősebbeket löktem, és néha néha felnyögtem az élvezettől. Kaoru ajkait is elhagyta olykor egy kisebb nyögés, de próbálta magába fojtani. Nem tudom miért fojtotta magába, bezzeg rám mindig rám szól. Elvigyorodtam erre a gondolatra, hiszen soha nem volt ilyen szituáció, és ahogy ismerem, soha többé nem is lesz.

- Rhitsu… – nyögte a nevem. Érdeklődve néztem rá, meglepődtem, arca kipirult volt szemei bizonytalanságot tükröztek. Megfagyott bennem a vér, soha nem láttam még így, és nem is akarom. Nem válaszoltam neki, megragadtam férfiasságát és mozgatni kezdtem rajta a kezem lökéseimhez igazítva. Nem sokára a nevem sóhajtva élvezett el, én pedig követtem őt a csúcsra.

Ráborultam, mind a ketten szaporán vettük a levegőt, fáradtak voltunk, és szeretkezéstől mocskosak. Így ért minket az álom.

***

Szombat reggel, kinn elvan borulva, ám a madarak mégis önfeledten csicseregnek. Idegesítő. Miért nem tudják befogni, a normális ember ilyenkor még alszik. Fáztam magamra akartam húzni a takarót, de nem találtam. Lassan nyitottam ki a szemem, majd álmosan dőzsöltem meg. Azt hiszem sokat ittam tegnap, nem emlékszem mit csináltam… Épp nyújtózkodni akartam, amikor észrevettem, hogy valaki mocorog alattam.

- Kaoru! – kiállottam ijedten és leugrottam a férfiról.

- Mit kiabálsz kora reggel kölyök? – nyögött álmosan – Ah, de fáj a fejem… – túrt a hajába, majd félszemmel rám nézett. – Miért vagy meztelen? – vonta össze a szemöldökét, majd én is végigmértem magam. Szóval emiatt fáztam, de nem csak én vagyok meztelen, ő is. És a mellkasán friss nyomok találhatók.

- Mi történt itt tegnap? – nézett végig a szobán, ahol mintha tornádó söpört végig, úgy nézett ki. Ruhák szanaszét, a dolgozatok szintén a földön. – Bazd meg, a hátsom is kibaszottúl fáj… – nyögött fájdalmasan és megtapogatta az említett részt.

Eszembe jutott minden, az arcom rekordsebességgel vörösödött el.

- Én… azt hiszem tudom mi történt… – nyögtem ki de tovább nem bírtam mondani.

- Na mi? – nézett fel rám. Nem mertem megmukkanni, ha elmondom, hogy ő volt alul, és még élvezte is, biztos ki fog akadni, aztán felnyársal. Nem szóltam egy szót se csak néztem.

- Akkor ne mond el… nekem édes mindegy, de én megyek és lezuhanyozok. Pakolj itt össze, majd szerintem te is fürdök meg. – Megindult a fürdő felé, kissé imbolyogva, és még mindig a seggét fogta. Elmosolyogtam, vicces látvány volt.

Ezt soha nem fogom elmondani neki, majd ha rájön, de akkor már úgy is mindegy.

Ennek sose szabad kitudódnia.

Nagyot sóhajtottam, és elkezdtem pakolászni.